A parfümök története: egy illatos utazás az időben

Napjainkban már laboratóriumokban, kémcsövekben, ellenőrzött körülmények között, mesterek hathatós közbenjárásával készülnek az üvegcsékbe fecskendezett illatkompozíciók. De hogyan jutottunk el idáig?

Kezdetben nem volt más csak a természet!

Valószínűleg nem árulunk el nagy titkot azzal, hogy a minőségi parfüm egyik eltéveszthetetlen ismertetőjegye, hogy az aromái a természet lágy ölén születtek. A növényi alapú illatok begyűjtése manapság is pont úgy történik alapjáraton, mint egykor régen, annyi különbséggel, hogy a virágesszenciák nem szárítva végzik a zsebekben például, mint anno, hanem az út a laborig vezet. De a lényeg eredendően ugyanaz, ellenben az eljárás egészen más.

Annak idején, évszázadokkal ezelőtt, amikor még nem állt rendelkezésre olyan fejlett technológiai háttér, mint manapság, akkor más módokon érték el az emberek azt, hogy a megfelelő illatfelhő burkolja be őket. Az a tudás ugyanis már évezredek óta birtokában áll az embereknek, hogy az illatok erővel rendelkeznek. Vannak aromák, amik vonzóak, akadnak, amik csábítóak, megint mások taszítóak. Sokféle érzés felkelthető az aromákon keresztül, és tulajdonképpen ez itt a kulcs. Az érzelmek felszínre hívása.

Visszatérve a kezdeti parfümökhöz: sokáig dívott, hogy illatos virágokat, terméseket, főleg szárított formában a ruhákba varrták, vagy éppen zsebre vágták őket, ezáltal az illatár egy adott ideig áthatotta a környezetét. Érdekes, mert sokan ezzel szemben azzal küzdöttek, hogy lemossák magukról az árulkodó illatkaraktert, mint például gyógyszer-, hentes- vagy kenyérillatot.

A társadalmi különbségek ezen a területen is megmutatkoztak, mintegy sorsszerűen. Eleinte a gazdagok, arisztokraták, nemesek kiváltságának számított az illatozás. A parasztember, aki egész napon át a földeken dolgozott, nem árasztott magából virágillatot, ez tény, de nem is volt ez releváns elvárás. Aztán, ahogy haladtunk előre a történelemben, úgy vált egyre többek által kedveltté a parfümözés, és ez a fajta tömeges érdeklődés hívta végül életre azt az ipart, amit ma is ismerünk, és ami ontja magából a fenomenális aromákat.

Az eredeti mindent visz?

Valahogy úgy! Magától értetődik, hogy ahogy megjelent a parfümgyártás, vele szinte egy időben feltűntek a hamisítók is, akik mindenféle adalékanyag hozzáadásával próbálták lekoppintani a sokak által rajongott illatokat. Az eredeti azonban nem másolható le, és erről az „orrok”, azaz a parfümmesterek sokat mesélhetnének. Olyan különleges jellemzőkkel rendelkeznek, amik pusztán kémiai úton nem állíthatóak elő, ráadásul az illatkompozíció minden egyes összetevője „orr” segítsége nélkül aligha reprodukálható. Márpedig az is köztudott tény, hogy a parfümgyártók féltve őrzik a mestereiket, ezért nem igazán találkozni a világban szabadúszókkal.

Így alakult ki lépésről lépésre a ma is ismert illatfellegvár, és úri huncutságból, kegyeltek játékszeréből, kiváltságosok büszkeségéből így változott át mindenki kedvencévé.